Van ez a tulajdonságom, mely szerint hasonulok, átveszem annak az embernek a hangulatát, akivel épp vagyok. Vagy a szituáció, élethelyzet hangulatát, kis idő kell, de aztán beleélem magam, és elkezdek bennfentesként viselkedni. Ez bizonyos szempontból jó, és mostanában kísérletezgettem is ezzel, mondjuk úgy figyelmet fordítottam rá, így ráerősítettem. De most esett le, hogy más szempontból ez miért nem jó: így nem én határozom meg a hangulatomat, vagy adott szituáció hangulatát, hanem mások vagy a külső körülmények. Bár adaptálásban jó vagyok, de a hangulat alakításában nem, a kezdeményezésben nem. Ez például vendéglátás szempontjából kifejezetten hátrány. Hisz a vendég azért jön, hogy jól érezze magát, ki akart szakadni a saját környezetéből, rossz hangulatából, és a vendéglátójától várja el, hogy jó körülményeket teremtsen. Na persze nekem ez plusz energia, mint tudjuk. Nocsak, most jövök rá: ez az alkalmazkodási tulajdonság a fizikai energiámat mentesíti. Az alkalmazkodás is erény, és tőlem a fizikai energiám alapján ez a legtöbb, ami elvárható megerőltetés nélkül. Ez persze felveti a kérdést, hogy akkor hanyagoljam ezt a vendéglátós témát?

A válasz: nem: Ugyanis ha megszerzem azt az alapvető derűs hozzáállást, amit plusz energia nélkül fenn tudok tartani, akkor nem kell megerőltetnem magam a vendégek fogadásakor, mert ez a derű elég lesz a vendégek fogadásához.

1. Mi az életcélom? 20-30-as éves távlatban? Teszek ezért heti rendszerességgel?

2. Mi a top 10 értéked? Összhangban van ezzel az életed, vagy ellene haladsz?

3. Hol vagyok épp az up-and-down ciklusban?

4. Mikor voltam utoljára vakáción?

Ne gondolkozz azon, hogy miért vagy lusta, ne agyald túl, ne keress trükköket, technikákat, hanem emeld fel a segged a kanapéról, és tedd meg. Először csak játszd meg, hogy megteszed. Kis lépések, egyik lépés a másik után. Nincsenek itt nagy trükkök, a lustaság ellenszere a cselekvés.

Na, lassan összeáll a kép, nem is kell itt valami világméretű nagy összeesküvésre gondolnom ellenem. Ennyire egyszerű:

- depresszió ellentettje az életöröm

- lustaság ellentettje a cselekvés.

Semmi extra, csak ennyi.

Mi lenne ha írnék egy blogot az élményeimről? Az érzéseimről? Annyi minden történik velem és olyan egyedi szemmel látom a világot, ami lehet hogy másnak is hasznos lehet. Persze ehhez meg kéne tanulni rendesen, élvezhetően írni. Illetve találni egy központi témát, mert gondolom énblogot rengetegen írnak, az a kutyát se érdekli. De ha lenne egy témám.. Ugye az van, hogy mindenki jó valamiben. Tehát én is. Mindenki kapott képességeket, amikor leszületett ide.

Az utóbbi egy hétben két olyan emberrel is találkoztam, akik jók voltak valamiben, vagy legalábbis volt egy képességük, amit szerettek is. Az egyik a szövegíró srác. Ő szövegeket ír, de még nem tud megélni belőle. Legalább csinálja, de félgőzzel hisz csak magában. A másik a versíró csaj, aki dalszövegeket is írt már. Hát mikor tudnék én ilyesmit csinálni?? Azt hiszem senki nem tudja, hogy a képesség, ami megadatott neki, egyedi, és azért kapta, hogy használja. Egyáltalán nem véletlen, ha valaki szeret valamit csinálni.

De én miben vagyok jó, mit szeretek csinálni? Basszus, már rég megcsinálhattam volna a képletem. Helyette tévézek, meg itt baszakodok. Igen, fontos a képletem, mert ha megvan az önismeret, tudni fogom mit csináljak. Sajnos semmi nem köt le hosszú időre, de ez baj egyáltalán? Lehet ez is képesség, hogy sok mindenbe bele tudok tanulni, és a végére járok pikk-pakk.

Én is jó vagyok valamire. Amit mostanában magamon figyelgettem, és ezáltal erősödött is, az a különböző nézőpontokba való belehelyezkedés. Sőt, ez már kezd olyan betegessé fajulni, hogy szinte már nem is tudok senkire se haragudni, mindenkit megértek. Megértem apámat, anyámat, a pasikat akik átbasznak, a barátnőimet. Az embereket az utcán, a postást, a villanyszerelőt.. Mindenkit! Ezzel mi a faszomat lehet kezdeni?

Ez persze nem az empatikusságot jelenti, ettől még nem leszek kedves velük. Csak értem, hogy miért csinálják azt, amit. Ezáltal nem haragszom rájuk.

Na de visszatérve az indító témához, erre nem lehet blogot építeni. Arról nem írhatok, hogy hé emberek, ne legyetek haragosak egymásra, értsétek meg egymást! Spirituális, elszállt maszlag blogot se akarok. De mi az a téma, ami kifogyhatatlan?

A vágy és az elengedés között.

Vágyj, fókuszálj, majd engedd el a gondolatot, és tegyél.

De ne erőlködj!

Engedd el a control freak-séget.

Mit szeretnék? Miért? Biztos, hogy mindezt szeretném?

1. Be a self-expert

2. Unique strengths

Amit mások megköszönnek nekünk. Amit akkor is csinálunk, ha nem fizetnek érte.

A régit leromboltam. Az újat még nem építettem fel. Két élet között vagyok félúton. A semmi közepén.

Megint sírhatnékom van.. Hát mibe vágtam én a fejszém? Csak beleugrottam.. Semmi gyakorlatiasság, semmi önbizalom.. Minden háttér nélkül. Vakon haladok az úton.

Bassza meg. Meg kell tudnom csinálni. Olyan nincs, hogy nem. Olyan nincs!

Miért kap el állandóan a sírhatnék? Minden héten sírok már. Bármin.. egy számon, egy filmen, egy helyzeten. Nem önsajnálatnak érzem. Inkább valami olyasminek, hogy mennyi minden van a világban, mennyi érzés, mennyi emberi sors, mennyi furcsa szituáció.. Magamon is sírok, de nem önsajnálat. Hanem mintha kinyílt volna a szemem. Felébredtem, és amit látok, azt nem bírom ki sírás nélkül. Mint egy újszülött, aki mindenre csak sírással tud reagálni. Eddig mit csináltam? Hol voltam? Valami sűrű ködben, fátyol mögül néztem a világot. A félelem és sértettség fátyla..

1. Miért akarok megtanulni angolul?

Elsősorban munka miatt. Másodsorban utálom, hogy nem tudom átadni a személyiségem a külföldieknek, akiket pedig imádok.

2. Rászánni az időt

Napi 2 óra. Oké, ha hatékony az a két óra. Délelőtt 1 óra, délután 1 óra.

3. Vedd körül magad angollal, 5 dolog:

• Angol megerősítő mondatok
• Angol videók
• Angol filmek
• Angol cikkek
• Angolok :D

4. Fogadj egy segítőt

Na erre most speciel nincs pénzem, de elég lesz ha folyamatosan külföldiekkel kommunikálok.

Na erre varrjunk gombot, ismét a 22-es csapdája.. Jelenleg teljes mértékben kétségesnek tartom, hogy én egyáltalán jó vagyok-e bármire is. Lehet, hogy valóban csak egy elkényeztetett királykisasszony vagyok, akiben se kitartás, se erő, se semmi. Egy naplopó semmirekellő. Ha meggondolom, per pillanat egyáltalán nem vágyom dolgozni. Krva fárasztó. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Szívesen dolgoznék, ha tudnám, hogy jó vagyok abban amit csinálok és hasznos. De egyelőre elképzelésem sincs, mi lehet az. Mit csinálok mostanában legszívesebben? Semmit. Semmi sem motivál. Na jó, ez sem teljesen igaz (alakulunk azért, mindenben találok egy kis rést). Egy dolog motivál, hogy megfejtsem az univerzum törvényeit, majd sikeresen alkalmazzam is őket. Ez az egyetlen dolog, ami érdekel. Itt is egy 22-es csapdája van! Ugyanis az agyammal teljes mértékben elhiszem, sőt, továbbmegyek, tudom, hogy így van, a rezgés törvénye egyszerűen annyira logikus, hogy az agyam is elfogadja, nem kételkedik. Valahol máshol van a hiba. Ohh, tudom is, hogy hol.. Röhej.. Ott, hogy magamban nem hiszek. Azaz elfogadom, hogy a törvény működik, de én úgynevezett "törvényenkívüli" vagyok, és pont nálam nem működik. Nem bízom magamban, a magamba vetett hit hiányzik. A törvény működik, csak nélkülem. Minden működik, a spirituális technikák, csak nélkülem. Minden fasza, csak nélkülem. Mindenki megtalálja a helyét, csak én nem. Mi ez az ősi, totális, lényegében mindenre kiterjedő önbizalomhiány? Mi ez, és honnan jön? Olyan elementáris, hogy a saját kis gyatra eszközeimmel csak kapisgálom a felszínét. Mondhatok én akárhány erősítő mantrát, kicsit kitart, de alapvetően marad ez az ősbizalmatlanság magammal szemben. Én vagyok a kis nyomi, akinek semmi nem működik. Ha néha működik, az biztos véletlen. De nézzük a kávés esetet! Lehet akkora véletlen?? Létezhet? Nem. Nem lehet. Ott működött.

Szóval minden rezgés. Én is. Az önbizalomhiányomról szőtt gondolatok is. Azaz ha önbizalomhiányban rezgek, ilyen gondolatok és tapasztalatok csatlakoznak hozzám. Néha hajlok amúgy rá, hogy bízzak, de ez a bizalom olyan törékeny, épphogy megjelenik, egy vékony élen táncolok, és a legkisebb széllökés is lelökhet róla, vissza a bizalmatlan részre. Ez a széllökés általában mások véleménye. Idegeneké vagy barátoké. Magammal szemben is alig tudom képviselni magam, nemhogy másokkal szemben. De miért kéne nekik bizonygatnom? Tényleg, miért is? Csak azért, mert mindenki megkérdezi, hogy na, pasi, munka? Nagyon kedvesek, hogy megkérdezik. És nem kell mindenre őszintén válaszolni. Én tudom amit tudok, a többi csak sallang.

Most megerőltetem a kis agyam, és legalább vázlatosan leírom, hogy mi a fasz van.

A fő probléma: NEM TUDOM MIT AKAROK.

Ez tart már egy ideje, és semmi fejlődés.

Állj állj állj állj! Hoppá, hisz most nem is ez a fő probléma! Hanem hogy hamarosan elfogy a pénzem!! Jesszus... Figyelem emberek, ez itt most egy fontos pillanat! A kis "nem járok a földön" leányzónak akadt végre egy felnőtt, két lábbal a földön, praktikus gondolata! Pezsgőt!

Itt most már nem filozofálgatásról van szó, hanem kőkeményen az életben maradásról. Azaz: december 1-je van, és nekem már csak egy hónapra való pénzem van. Ráadásul pont december jön, amikor ajándékokat is kell venni, a fűtés már krva sokba kerül.. Szóval semmi kecmec, és szenvedés. Ha nem szerzek pénzt, bajba kerülhetek. Tehát pénz kell. Nincs itt semmi nyomi életstratégia, nem annak van most az ideje. Hanem összeszedni egy fix keresetet. Ennek kell mindent alárendelnem. Szuper! :) Végre valami konkrét feladat, egy cél.

Nos, akkor a decemberi stratégiám erre fog irányulni, tehát pénzhez jutni minden áron. Ehhez több vonalon indulok el:

- elmegyek az összes casting céghez, amit felírtam

- folyamatosan böngészem a fb-ot, hátha akad vmi

- nézem a szárnyas fejvadászt

- nézem az állásportálokat

- megkeresek könyvkiadókat, hátha van nyitott állás

- megnézem még mit lehet eladni itthonról, és felrakom jófogásra

Ezenkívül:

- az angolozást folytatom

A testemet se hanyagolom el, ugyanakkor idő hiányában nem nyomom ezerrel:

- napi egy mozgás: jóga vagy edzés

Pasik: nem itt van most a fókusz, így lazán kezelem. De:

- Mark kell.

- Benedekkel jó kapcsolatot tartok fenn, de semmi etye-petye. Majd.

Ezen felül növelem a rezgésem, írok anyának amilyen gyakran tudok, heti egyszer apa nélkül találkozom vele, tesómmal heti egy reggeli.

Buli heti egy, ezen kívül no alkohol.

Pozitív gondolkodás: ez nem felelőtlenség, hanem rezgésemelés!

Hálaadás: hála mindenért, amit kapok. Napi többször hálát adok mindenért.

És nincs több gonosz manó, nem hallgatok rá! Én is ember vagyok, ide tartozom, az univerzumba, jogom van boldog életet élni, csakúgy mint mindenki másnak.

Lelkiek:

- visszahallgatom az összes felvételt, ami rólam készült, visszaolvasok mindent.

- összerakom a puzzle-t minden szempontból

- milyen munkát tudnék végezni

- milyen mintákra kell figyelnem, min kell dolgoznom

- csinálom a házi feladatokat

- este nem tévét nézek, hanem irtom ki a korlátozó hiedelmeket.

Nnnna, ezzel a stratégiával elégedett vagyok. Csak tessék csinálni. Most úgy döntök, hogy semmi nem téríthet el ettől. És kopogtatok minden kifogásra, ami felmerül. Lehet máshol kéne neteznem, nem itt a kanapén, mert állandóan kényelmetlenkedek.

Egyelőre ez a mondat nem igaz, és emiatt szenvedek mostanság. Érzem, hogy nem teszem meg, amit kell, és minden, amit olvastam az univerzum működéséről, csak akkor lép működésbe, ha én is hozzáteszem azt, amit kell. Tehát az ember csinálja a kis dolgait, közben kérjen, és ezek szépen összeállnak egy rendezett sorba. Tehát gondold ki - kérj - cselekedj - várj - kapj. Nálam a gondold ki és a cselekedj résszel van a gond, tehát agyatlanul kérek, majd várok, de a kapásban már nem is hiszek, hisz tudom hogy két lépést kihagytam a teremtés folyamatából.

Lássuk egyenként.

Mi a gond a kigondolással? Ugye nem tudom mit akarok, majd amint azt hiszem hogy végre tudom, pár nap alatt kiderül hogy hülyeség, nem nekem való, mást kéne kérnem. Ezáltal már nem merek kérni, vagy csak általánosságban, de az meg ellentmond a törvénynek, miszerint legyünk minél konkrétabbak. Illetve másik hiba, hogy kérek valamit, majd szétszalad a figyelmem egyből, nincs fókusz. Nem csoda, hogy az univerzum megzavarodik, hisz kérek valamit, majd a következő pillanatban meggondolom magam, vagy már másról álmodozom. Hát hol itt a legendás lézerfigyelem?? Esküszöm nem tudom mi a megoldás.. Ha valaki tudja, szóljon..

Cselekedj. Itt már ott kezdődik a baj, hogy magában a kigondolásomban sem hiszek, hogy jó, így nem tudom magam száz százalékig beletenni. És anélkül csinálgatni valamit, hogy meg lennél róla győződve, hogy az jó.. Valljuk be nem a legjobb motiváció.

Ezek után a kapj részt már nem is kell részleteznem, hisz láthatjuk, hogy a két hiányzó láncszem miatt magam is tudom, hogy nem fogok kapni. Lassan már a legendás szerencsémben sem hiszek, hisz most esik le, hogy a szerencse az nem is szerencse volt, hanem kértem, hittem benne, és kaptam. Talán túlolvastam magam azóta a témáról, és ahogy kiderült mi a mágia része, már hitetlen kutya lettem.

Megoldás erre az egészre?? Gondolkodj...

Stratégia jön, figyelem!! Nem biztos, hogy átgondolt, nevezzük egyelőre csak vázlatnak.